Mi a(z) Szögpasziánsz középső befejezéssel?
Középső befejezéssel a szögpasziánsz megtartja a lépéseit és tábláit, de szigorúbbá teszi a célt. Nem elég egy szöget hagyni: az utolsó szögnek abban a lyukban kell állnia, amely induláskor üres volt. Az angol és a német táblán ez a középső lyuk, így a feladat az, hogy egyetlen üres középből egyetlen középen álló szögig juss.
A háromszögön az induláskor üres lyuk a felső csúcs, és az utolsó szögnek ott kell megállnia. Az opció nem választható az európai és a rombusz táblán, ahol az utolsó szög sosem állhat meg az induláskor üres lyukban.
A játék azonnal véget ér, amint nincs több lehetséges ugrás. Egy szög a kezdő lyukban nyer; egy szög bárhol máshol, vagy több szög ugrási lehetőség nélkül, veszít. A sikerhez már az elejétől tervezned kell az utolsó ugrásokat, és készenlétben kell tartanod szögeket a középre való visszatéréshez.
Szabályváltozások
| Szabály | Hagyományos Szögpasziánsz | Szögpasziánsz középső befejezéssel |
|---|---|---|
| Cél | Hagyományos SzögpasziánszEgy szög maradjon, bárhol a táblán. | Szögpasziánsz középső befejezésselEgy szög maradjon, abban a lyukban, amely induláskor üres volt. |
| A játék vége | Hagyományos SzögpasziánszHa egy szög marad, nyersz. Ha több szög marad, és nincs több ugrás, veszítesz. | Szögpasziánsz középső befejezésselEgy szög a kezdő lyukban nyer. Egy szög bárhol máshol, vagy több szög ugrási lehetőség nélkül, veszít. |
| Táblák | Hagyományos SzögpasziánszMind az öt tábla: angol, európai, háromszög, rombusz és német. | Szögpasziánsz középső befejezésselAz angol és a német (a közép) és a háromszög (a felső csúcs). Az európai és a rombusz táblán nem, ott lehetetlen. |
| Ugrások | Hagyományos SzögpasziánszEgy szög átugrik egy szomszédos szöget a mögötte lévő üres lyukba; az átugrott szöget leveszik. | Szögpasziánsz középső befejezésselVáltozatlanok. Csak a győzelmi feltétel szigorúbb. |
Történet
A 33 lyukas angol táblán az üres középről indulás és az utolsó szöggel középen való befejezés a játék klasszikus feladata, amelyet gyakran központi játéknak neveznek. Ernest Bergholt 1912-ben 18 lépéses megoldást közölt, egy szög ugrássorozatát egyetlen lépésnek számítva, John Beasley pedig 1964-ben bebizonyította, hogy rövidebb megoldás nincs.
Hogy a középső befejezés miért működik egyes táblákon és másokon miért nem, azt a pozícióosztályok magyarázzák: minden ugrás változatlanul hagy bizonyos, a tábla átlói mentén vett számokat, így egy adott kezdésből csak néhány lyukban állhat meg az utolsó szög. N. G. de Bruijn 1972-ben fejtette ki az érvet, Elwyn Berlekamp, John Conway és Richard Guy pedig a Winning Ways for your Mathematical Plays című könyvben (1982) alkalmazta. A francia 37 lyukas táblán ez azt mutatja, hogy az utolsó szög sosem térhet vissza az induláskor üres lyukba.