Mi a(z) Rombusz szögpasziánsz?
A rombusz szögpasziánszt 41 lyukon játsszák, amelyek rombuszt alkotnak: a sorokban 1, 3, 5, 7, 9, 7, 5, 3 és 1 lyuk van, így a tábla felül, alul, balra és jobbra is csúcsban végződik.
A lépések ugyanazok, mint az angol táblán: egy szög átugrik egy szomszédos szöget egy sor vagy oszlop mentén a mögötte lévő üres lyukba, és az átugrott szöget leveszik. Akkor nyersz, ha egyetlen szög marad.
Üres középpel ez a tábla megoldhatatlan. Itt a játék e3 üresen hagyásával indul (az oszlopok balról a-tól i-ig, a sorok felülről 1-től 9-ig), ez a felső csúcs alatt két sorral lévő lyuk, és innen a tábla megoldható. Az utolsó szög csak az e1, b4, e4, h4 vagy e7 lyukban állhat meg. Induláskor 40 szög van a táblán, így ez egy hosszú, 39 ugrásos játék.
Szabályváltozások
| Szabály | Hagyományos Szögpasziánsz | Rombusz szögpasziánsz |
|---|---|---|
| Tábla | Hagyományos Szögpasziánsz33 lyuk kereszt alakban, 7×7-es rácson. | Rombusz szögpasziánsz41 lyuk rombusz alakban, 9×9-es rácson: 1, 3, 5, 7, 9, 7, 5, 3 és 1 lyukas sorok. |
| Üres lyuk induláskor | Hagyományos SzögpasziánszA középső lyuk, 32 szöggel a táblán. | Rombusz szögpasziánsze3, két lyukkal a felső csúcs alatt, 40 szöggel a táblán. Ezen a táblán a középről indított játék megoldhatatlan. |
| Hol állhat meg az utolsó szög | Hagyományos SzögpasziánszCsak középen (d4) vagy egy kar külső szélének középső lyukában (d1, a4, g4, d7). | Rombusz szögpasziánszCsak az e1 (a felső csúcs), b4, e4, h4 vagy e7 lyukban. |
| Ugrások egy megoldásban | Hagyományos Szögpasziánsz31. | Rombusz szögpasziánsz39. |
| Befejezés a kezdő lyukban | Hagyományos SzögpasziánszVálasztható opció: az utolsó szögnek középen kell megállnia. | Rombusz szögpasziánszNem választható: ezen a táblán az utolsó szög sosem állhat meg abban a lyukban, amely induláskor üres volt, bárhonnan is indulsz. |
Történet
A 41 lyukas rombusz azon táblaformák egyike, amelyeket a játék mai leírásai az angol kereszt, a francia 37 lyukas tábla és Wiegleb 45 lyukas táblája mellett bemutatnak.
A középről indított játék nehézsége a pozícióosztályokból fakad, abból a számlálási érvből, amelyet N. G. de Bruijn fejtett ki 1972-ben, valamint Elwyn Berlekamp, John Conway és Richard Guy a Winning Ways for your Mathematical Plays című könyvben (1982): minden ugrás változatlanul hagy bizonyos, a tábla átlói mentén vett számokat, és a rombuszon ezek a számok kizárják, hogy középről indulva egyetlen szög maradjon, és azt is, hogy bármely kezdésből az utolsó szög ott álljon meg, ahol az üres lyuk volt.