Mi a(z) Alea Evangelii?
Az Alea Evangelii, latinul „az evangéliumok játéka”, a legnagyobb ismert tafl-játék. Itt 19×19-es táblán játsszuk, H. J. R. Murray rekonstrukciója szerint: 48 támadó 24 védő és a király ellen, aki a középen lévő trónról indul. Tömör alakzatok helyett a bábuk kis csoportokban indulnak, az egész táblán szétszórva, sokan közülük a szélek közelében.
A szabályok az alapjátékéi: a támadók lépnek először, minden bábu bástyaként mozog, egy bábut két ellenség vagy egy ellenség és a trón vagy egy sarok közé zárva ütnek le, a király pedig egy sarok elérésével nyer. Négy oldalról, vagy a trón mellett háromról lehet leütni.
Ilyen méretű táblán a sarkok messze vannak a királytól, a nyitás pedig hosszú küzdelem, amelyben a támadók megpróbálják szétszórt csoportjaikat vonalakká összekötni, mielőtt a védők áttörnek.
Szabályváltozások
| Szabály | Hagyományos Tablut | Alea Evangelii |
|---|---|---|
| Tábla | Hagyományos Tablut9×9 mező. | Alea Evangelii19×19 mező. |
| Bábuk | Hagyományos Tablut16 támadó 8 védő és a király ellen. | Alea Evangelii48 támadó 24 védő és a király ellen. |
| Kezdőállás | Hagyományos TablutA támadók négyes T alakzatban minden szélen; a védők két sor mélységben a király minden oldalán. | Alea EvangeliiMurray szimmetrikus elrendezése: kis támadócsoportok a tábla körül szétszórva, a védők gyűrűkben a király körül. |
| Lépések, ütések és cél | Hagyományos TablutBástyalépések, közrefogásos ütés, ellenséges trón és sarkok, menekülés a sarokba. | Alea EvangeliiUgyanazok. Az asztal beállításainak többi lehetősége ezen a táblán is működik. |
Történet
A játékot egy ábráról és két oldalnyi latin magyarázatról ismerjük, amelyek az oxfordi Corpus Christi College egyik evangéliumoskönyvében (MS 122) találhatók. A kézirat ír kézírással készült, és a 11. vagy 12. századra datálják. Szövege szerint a játékot Æthelstan angol király udvarában, aki 924 és 939 között uralkodott, egy frank és Grammatikus Izrael találta ki, és Dub Innse bangori püspök, aki 953-ban halt meg, vitte el Írországba.
A kézirat a táblát az evangéliumok allegóriájaként mutatja be: a sarkok és a szélek a négy evangélistát jelképezik, a bábucsoportok pedig Euszebiosz kánontábláit. Azt nem mondja meg, mely bábuk melyik félhez tartoznak. H. J. R. Murray az A History of Board-Games other than Chess (1951) című művében tafl-táblaként azonosította az ábrát, és szimmetrikussá tette. Mivel a többi tafl-játék kétszer annyi bábut ad a támadóknak, mint a védőknek, általában 48 támadót és 24 védőt feltételeznek. A kéziratban a bábuk a vonalak metszéspontjain állnak; itt mezőkön.